Vadászvizsgán történtekről !

Előzőekben ecseteltem a vadászvizsgára felkészítő tanfolyam létjogosultságát, fontosságát, és most leírom a negatív és pozitív tapasztalataimat a vizsga lefolytatásával kapcsolatban.

Kezdeném a száraz tényekkel: Vadászkamara területi szervezeténél Állami vadászvizsgára jelentkezett: 38 fő.
Vizsgán ebből megjelent: 28 fő, sikeres vizsgát tett: 15 fő, sikertelen: 13 fő.
Sikertelen vizsgázok a következő anyagokban szerepeltek elégtelenül :

- gyakorlati koronglövészet : 3 fő,
- teszt : 6 fő,
- képfelismerés : 6 fő,
- szóbeli : 1 fő.

Mivel mindvégig jelen voltam a gyakorlati és szóbeli vizsgán, ezért tudom konkrétan az olvasókkal ismertetni a tapasztalataimat. Kezdem azzal, hogy a kispuskalövészet nem okozott különösebb gondot senkinek, de érezhető volt, hogy a vizsgázók a biztosra mentek ezért éltek azzal a lehetőséggel, hogy engedélyezett a támaszték használata. Ezalatt azt értem, hogy gyakorlás alatt elért kb. 75 köregység lövése esetén, amelyet több gyakorlással sem sikerült feljebb tornászni, javasoltuk a vizsgázónak a támaszték használatát a vizsgán. Ezzel meg tudta tartani a gyakorláson elért köregységeit. Nem hagyatkoztunk a véletlenre. Bevált a módszer!
A koronglövészet, mivel teljesen más lövészeti szakág, ezért okozott sok gondot, amit ráadásul még tetézett az is, hogy a kistorony korongdobó gépe a vizsgázók nagy többségénél rendesen törte a korongot, majd teljesen használhatatlan lett. Ebből kifolyólag a vizsga csak a nagytorony használatával folytatódott, de bekövetkezett, amire aztán senki nem számított. A nagytorony is törte a korongot rendesen. Ezek az események azért fontosak számomra és a vizsgázók számára, mivel sem lövészversenyt, sem főleg vadászvizsgát nem lehet úgy levezetni, hogy a gépek állandóan kizökkentik a lövőt a ritmusból, valamint azzal a tudattal kell kérnie a korongot, hogy nem tudja, lesz-e lövés belőle vagy sem!
Koronglövő versenyen azonnal megóvják a versenyzők az ilyen technikai, ördögi játékot! Ez nem lehet másképpen, egy Állami vadászvizsgán sem, ez a saját véleményem. Ettől függetlenül, teljesen szabályosan zajlott a lövészeti vizsga, durva és még csekély megsértése sem történt a fegyverkezelésnek.
Elméleti vizsgára térve, a teszthez nincs mit hozzáfűzni, mert az teljesen egyértelmű, sikerült vagy sem, tanult vagy sem. Mivel a szóbeli és képfelismerésen is volt szerencsém, mint "megfigyelő" jelen lenni ezért közlöm, hogy a vizsgabizottság egy esetet kivéve teljesen korrekt és segítőkész volt a vizsgázókkal, ahogy elvártam tőlük. Szigorú számonkérés történt, a képfelismerésnél nem lehet mellébeszélni. Kérdezték a vadfajt, korosztályt, (nem évet!) valamint, hogy lőhető vagy sem. Ezen az eseményen, akik elbuktak, azok tényleg elkapkodták a válaszadást, és blőd dolgokat mondtak. Dicséret a bizottságnak, hogy a kép húzása előtt felhívta a figyelmét a vizsgázónak arra, hogy jól gondolja meg a válaszadást, ne kapkodja el. Ennek ellenére durva válaszokat hallottam! Szóbeli vizsgán a bizottság szintén törekedett arra, hogy a vastagon kiemelt szövegkérdéseket igen is behajtsa a vizsgázón, természetesen emberileg elvárható módon, ha a bizottság érezte a vizsgázón a tudást, de leblokkolt az illető, segítettek neki abban, hogy elmondja, ami benne ragadt. Természetesen nem helyette adták meg a választ. Mivel a szóbeli vizsgán jelen voltak a felkészülő személyek is, ezért nem is lehetett kivételezni senkivel. Kivéve az utolsó szóbeli vizsgázó személy esetét, az Ő szóbeli válaszadásának voltam szem és fültanúja. Ez a vizsgázó a saját véleményem alapján teljesen nulla volt! Most közlöm, hogy én nem rendelkezem vadászati felsőfokú képesítéssel, de mivel rendelkezem vadászbizonyítvánnyal, kevés tapasztalattal, résztveszek a hallgatóim oktatási napjain, továbbá nagyon nem lehet megvezetni, ezért közlöm, hogy az előző vizsgázókat hallgatva, tudva a sikertelen vizsgázók min véreztek el, megismétlem azt a kijelentésemet, hogy az utolsó vizsgázó szóbeli tudása nulla, dupla nulla volt! Ez a személy átment a vizsgán ! Azt nem tudom, hogy a koronglövészet, a teszt és a képfelismerés milyen színvonalon sikerült neki, mert akkor mással voltam elfoglalva, de azért volt összehasonlítási alapom és ezért a kijelentésemet fenntartom annak ellenére, hogy nem tudom bizonyítani, mivel a bizottságon és a vizsgázón, és persze rajtam kívül más nem volt már a teremben. Most megelőzve a felvetéseket közlöm, hogy nem tanfolyamos személy volt, teljesen magánindíttatású volt a vizsgára való jelentkezése. Ettől az egy esettől eltekintve, le a kalappal a vizsgabizottság előtt. Most köszönöm meg a vizsgabizottság elnökének és a bizottság tagjainak, hogy engedélyezték részemre a vizsgán való jelenlétet. Természetesen a vizsga nem titkos, nem zárt tárgyalás, ezért sok ok a jelenlétem ellen nem is lehetett. Ettől függetlenül csak elismerésem a bizottság szakmai munkájához, kár, hogy beárnyékolta a vizsgát az utolsó vizsgázó esete, amely a mai napig talány marad számomra!
Végezetül nem tudom, és nem akarom statisztikába szorítani a tanfolyamos és új, valamint ismételten vizsgázók számát részletezni, mivel két tanfolyam hallgatói is vizsgáztak közel azonos létszámmal, de nem lenne fair közölnöm, melyik tanfolyam hallgatói voltak eredményesebbek a vizsgán. Nem erről szólt a történet!
Egy biztos, van létjogosultsága a tanfolyami oktatásnak, de nagyon sokat hozzá kell olvasni, és egyénileg tanulni a hallgatónak, mert önmagában a tanfolyam nem elég! De nagy segítség!

Köszönöm, hogy megoszthattam az olvasókkal a vadászvizsgán történteket!

Tisztelettel:

Tóth Attila László
Fegyver-optika és infra műszerész,
tanfolyam szakmai vezetője.