Augusztusi számunk július 25-étől kapható az újságárusoknál és ezen a napon kell kézbesítenie a postának lapunkat az előfizetőknek.

Nem csupán a címlap, hanem két írás is az afrikai kontinensre kalauzolja el a lapszám olvasóit, a gyerekrovat pedig az állatok királyát, az oroszlánt mutatja be. Hidvégi Béla „A vadászálmok és lehetőségek földrésze” c. írásában sorba veszi azokat az országokat, ahol vadász-álmaink megvalósulhatnak, dr. Greff Lajos pedig bélyegeken adózik az afrika-tudós lapszerkesztő Kittenberger Kálmán emléke előtt.

Országszerte javában zajlanak az új területek kijelöléseit kezdeményező földtulajdonosi gyűlések – és kevés helyen mennek „simán” a dolgok, még ott sem ahol sem a vadászatra jogosult jogi személyében, sem a terület határának kijelölésében nem terveztek változtatást. Széles a skála a jó szándékú segítők és az élő fába is belekötni akaró „fizetett kerékkötők” között, akik mind a saját – vagy megbízóik – érdekeit akarják többé- vagy kevésbé törvényes módon érvényesíteni. Dr. Balázs István, volt Pest megyei vadászati felügyelő „régi motoros” ebben a témában, országos tapasztalatainak egy részét adja közbe „A levezető elnök szemével” c. írásában.
„Gyakori, hogy „illetéktelenek”, kívülállók, barátok ismerősök is megjelennek a gyűlésen. Például a 30 hektár alatti földtulajdonnal rendelkezők (akiknek nincs szavazati joguk), a valamilyen okból nem regisztráltak, vagy más ellenérdekeltek, netán „rárajzolást” fontolgatók, vadásztársasági tagok, vagy éppen az egész eljárás lebonyolítását megtanulni vágyók, azaz olyan ráérő érdeklődők, akik rosszabb esetben még közbe is szólnak a gyűlésen. Másokkal ellentétben az a határozott véleményem, hogy a földtulajdonosi vadászati közösségi gyűlések nem nyíltak, hanem zártak, csak a regisztráltak, a megbízott képviselők, jegyzők és azok, akiknek ott dolguk és szerepük van, jogosultak jelen lenni és hozzászólni. Ugyanakkor sokszor találkoztam olyan földtulajdonossal, aki azt mondta: - engem nem is hívtak meg a gyűlésre, pedig ott van a földem. Semmiféle „külön meghívás” nincs, mert erre szolgál a 30+2 napra kifüggesztett hirdetmény. (Mindezekről nem rendelkezik a szakmai jogszabály). A nyugalom érdekében azonban senkit nem célszerű elküldeni. A levezető elnöknek a jogköre annak a meghatározása, hogy kinek, milyen sorrendben és milyen alapon adja meg a szót.”

A 13. oldalon Homonnay Zsombor bosszankodik – bár írásának címe, hogy „Nem fogtok felbosszantani”. Bosszúságának alapja, hogy az állategészségügyi hatóságnak feltett 22 kérdésére még két hónap elteltével sem kapott kielégítő válaszokat.
„Az érvényes állategészségügyi rendelet esetleges módosításáról, ésszerűsítéséről érdeklődő kérdésre az volt a sztoikus válasz, hogy a válaszadó számára a kérdésből nem derül ki, hogy melyik állategészségügyi rendeletre gondoltunk… (Hát arra, amelyikre ezek után egyáltalán még gondolni szabad) Hivatkozhatnék talán a szomszéd osztrákokéra is, mert tavaly a saját szememmel láttam, hogy milyen tök nyugodtan eszegetik a havasokban - nem az állatorvos-, hanem - a „madárlátta” kőszáli kecskét, a zergét, a mormotát. Azt, amit az Isten nekik adott. Sőt - Uram, irgalmazz - még a Milka tehenet is fadongás sajtárba fejik. Végtére is a gondolkodás egyelőre még szakhatóságilag sem korlátozható.”

Ugyancsak berzenkedik Csekő Sándor a „Több mint tévedés” c. írásában, amely a fegyvertartást szabályozó rendelet visszáságaira hívja fel ismételten a  figyelmet. Két év alatt annyit sem sikerült elérni, hogy napirendre kerüljön a rendelet megváltoztatása.
„Most, hogy túl vagyunk a parlamenti választásokon, körvonalazódnak a kormány elképzelései, mely szerint a rendőrség felügyelete már nem a belügyminiszter alá tartozik, kitartóan és rendületlenül igényeljük a 253/2004. (VIII.31.) Kormányrendelet sürgős felülvizsgálatát, érdemi módosítását!
Mert a rendelet törvénysértő, bürokratikus és ésszerűtlen. Törvénysértő, mert ellentétes a vadászati törvénnyel és nem felel meg a jogalkotásról szóló törvény előírásainak sem.”

A vadászok általában, de különösen a fővárosban és Pest megyében érdektelenek – jelzi jegyzetében a szerkesztő és a megváltoztatására javaslatot is tesz:
„Mi lenne, ha a különböző szervezeteknek lenne önkéntes alapon szerveződő, vagy akár hivatalosan is megválasztott ellenzéke – a másik hang vagy hangok - akik arra készülnének egy-egy közgyűlésen, hogy elmondják az ellenvéleményüket … s mindezt meghallgatván, valódi vita után döntenének a küldöttek. Esküszöm, nem lenne érdektelen egyetlen közgyűlés sem, már csak azért sem, mert ha előre tudjuk, hogy „balhéra”, nyilvános pengeváltásra kerül sor, arra befizetünk, arra szívesen elmegyünk. „

A szakma viszont nem érdektelen, különösen, ha olyan téma kerül napirendre, amelyről érdekes előadásokat lehet meghallgatni. Ezt bizonyította a szolnoki - mezei nyúlról szóló - konferencia.
„Az OMVK Vadgazdálkodási Bizottsága szervezte rendezvényen az érdeklődés olyan nagy volt, hogy a hatalmas terembe sokan be sem fértek és az ajtóban állva hallgatták végig az előadásokat. Dr. Nagy Emil, a bizottság elnöke ismertette kedves vadfajunk jelenlegi helyzetét, elemezte az elmúlt évtizedekben tapasztalt állománycsökkenés okait, a jelen sürgős feladatait, amellyel éppen e vadfaj jövőjét lehetne biztosabbá tenni. A hazai vadászok nagyobb része apróvadvadászból nagyvadvadászokká vált. Véleménye szerint a készülő Nemzeti Vadgazdálkodási Programban is az apróvad prioritásával kellene számolni, mert a nagyvadtartási lehetőségek a jövőben a vadkár miatt erősen szűkülnek. Ezzel szemben a vadászlétszám az unióban nálunk a legalacsonyabb, amely várhatóan jelentősen emelkedik majd.”

Az idei esős-árvizes évet akár a szúnyogok évének is nevezhetnénk, merthogy szinte mindannyinknak „Csípős találkozás”-t, viszkető kellemetlenséget okoznak a hihetetlenül elszaporodott szúnyogok. Gemencen és a többi ártéri területen a szúnyog egyenesen „A vad réme”, az állatok alig-alig tudnak védekezni ellenük. „Ha szívják a véredet”, védekezz – a technikákat foglalja össze blokkunk utolsó írása.
„ A nagy záporok, zivatarok a bőséges szúnyogáldást megtizedelik, a vérszívók létszáma ilyenkor erősen megcsappan. Ez véleményem szerint abból adódik, hogy szívesen tartózkodnak árnyékos helyeken, például a levelek alatt. Ezeket a vihar felforgatja, a sűrű eső pedig a szúnyogot leveri. Mivel az ártéren nélkülözhetetlen a fogatos vadászat, így elképzelhető, hogy a lovak is mennyit szenvednek. Mikor a vendég leszáll a kocsiról és elmegy a kísérővel cserkelni, a fogatos tör egy ágat, és folyamatosan söpri a lovakról a szúnyogot. E nélkül a lovak vagy elindulnának, vagy lefeküdnének, hogy így védekezzenek. Ilyen időben a kutyák gyakran hemperegnek és nem ritka, hogy a szemük környékét véresre dörzsölik. Mellesleg a szúnyogok rendkívül megbízható és pontos időjárás-előrejelzők. Viharos idő előtt nem tudom miért, de rendkívül erősen támadnak és csípésüket lényegesen fájdalmasabbnak érezzük, mint különben. Mérget lehet rá venni, hogy 24 órán belül megjön az eső. Szívesebben hagyatkoznék Bóna Márta előrejelzéseire, de a szúnyog is hozzátartozik a természethez és velük kell élnünk.” – írja Zilai János Gemencről.

Feiszt Ottó neve közismert az erdészek-vadászok köreiben… de feltehetően kevesen fordultak meg nagykanizsai otthonában. Sajnos a fotók messze nem adják vissza a látvány nagyszerűségét. Békés Sándor – a lap vadászok-vadászotthonok sorozatának állandó szerzője – így fejezi be írását.
„A nagyvadtrófeák önmagukért beszélnek. Feiszt Ottó a zalai és más hazai tájak mellett vadászott Afrikában, sőt Dél-Amerikában is. Minden hazai nagyvadfajból vannak kapitális trófeái. Egyetlen körvadászaton lőtt már huszonkét nyulat, hajtásban tíz vaddisznót… Újságírói mánia, hogy mindig és mindenütt a „leg”-eket firtatjuk. Feiszt Ottó egy pillanatig gondolkodik, majd nagyon határozottan azt mondja:
- Számomra a legek-lege, hogy száz szalonkát lőttem és azon belül hat dubléval is büszkélkedhetek…”

Nagy Kálmán, „A vadászkönyvek szerelmese” - akivel minden FeHoVa-n és sok vadászrendezvényen találkozhatnak, mint a régi vadászkönyvek elhivatott árusítójával, s aki egyúttal a Vadász Könyv Klub Egyesület alelnöke is.A vele készített interjúból megtudhatjuk – okulásul utódainknak – milyen fontos, hogy gyerekeink könyvet vegyenek a kezükbe: „Nagyapám, aki Mezőkövesden élt – és vadász volt, sokat mesélt nekem a természet szépségeiről, az erdő és mező vadjairól. Tőle kaptam első vadászkönyveimet, így „hátulgombolós” koromban megismerkedtem a vadászirodalommal. Gyermekként az akkoriban még népszerű programként működő, több vidéki helyszínen szervezett író-olvasótalálkozókon, élménybeszámolókon volt alkalmam találkozni Széchenyi Zsigmonddal és Molnár Gáborral. Műveik igen nagy hatással voltak rám, attól kezdve „faltam” a természeti, vadászati témájú regényeket, novellákat, útleírásokat. A nagyapámtól örökölt könyveket azóta is családi ereklyeként őrzöm.”

A Magyar Sportlövők Szövetsége és az Olympia Sarlóspuszta Sportegyesület augusztus 18-27-e között rendezi meg a fővárostól délre, 65 kilométerre fekvő sarlóspusztai Club Hotel területén, a világ egyik legkorszerűbb lőterén az I. Lövészfesztivált. Az előkészületekről, a programról írott riportban olvasható:
„Lám-lám, mit jelent egy sportág számára, ha olimpiai bajnoka van. Igaly Diana athéni sikere vagy Gerevics Roland sydney-i pontszerzése és a többiek Világ-, és Európa- bajnokságokon elért fényesen ragyogó eredményei most kezdenek gyümölcsözni… a sportlövészet egyre nagyobb figyelmet kap a közvélemény - és talán a média – szemében is.”

Nyári szerelem – ezt a címet kapta Blaumann Ödön csodálatos fotókból készült összeállítása, amely az őznászról készült.